Szerző: Dr. Fodor Klaudia | 2022. április 1.
Az üreshordozó-díj a szívügyem. Az egyetemen a szakdolgozatomat a magáncélú másolás kompenzációjának lehetőségéről, tehát az üreshordozó-díjról írtam. Majd hét évig dolgoztam az Artisjusnál, ahol napi szinten érvényesítettük ezt a díjigényt. Ott voltam, amikor az Artisjus évről évre bővítette azon eszközök körét a jogdíjközleményben, amelyek után üreshordozó díjat kell fizetni. A technika fejlődése ugyanis nem áll meg: ami a kétezres években a CD volt, majd a DVD, az lett utána a pendrive, a mobiltelefonok memóriája, végül a külső winchester. A szerzői jog által védett művek másolásának technikája folyamatosan fejlődik.
Az osztrák közös jogkezelő pedig már azt pedzegeti, hogy fizetendő-e üreshordozó-díj felhőtárhelyek után. A minap e kérdésben döntött az Európai Bíróság az osztrák közös jogkezelő által indított perben.
Tisztában vagyok vele, hogy nem ez a legnépszerűbb jogintézmény. Sőt, egyesek személyes támadásként élik meg, hogy egyes adathordozók forgalmazása esetén jogdíjat kell fizetni. Nekik felháborítónak tűnhet üreshordozó-díj fizetése felhőtárhely után. Számomra, a szerzői jogász számára viszont kifejezetten izgalmas, hogyan alakul a jogintézmény sorsa, és hogyan alakítják az Európai Bíróság döntései.
Cikkemben az Európai Bíróságnak 2022. március 24-én a C- 433/20. sz. előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletét elemzem, egyúttal bemutatom, mit jelent a magáncélú másolás, az üreshordozó-díj, milyen irányelvi szabályok vonatkoznak rá.
