Szerző: Dr. Fodor Klaudia | 2019. szeptember 2.
Mivel mindenki elismerését kiváltotta, da Vinci megtehette, hogy ne tegye a megbízóit gazdasági értelemben boldoggá.
Megtehette, hogy széles körű érdeklődésének hódoljon, és a festészetet csupán alkalmi kifejezési formaként kezelje.
Megtehette, hogy a körülötte lévő világ észlelésének részleteit kutassa, és abban időről időre elvesszen.
Még így is mindenki őt akarta.
A középkorban és a reneszánsz korban a képzőművészeti alkotások jellemzően a művek jövőbeli tulajdonosának kezdeményezésére, az ő anyagi befektetésére készültek.
Cikkemben a reneszánsz festők, elsősorban Leonardo da Vinci művészi életútját vizsgálom abból a szempontból, hogy a művészek hogyan tudták gazdasági érdekeiket érvényesíteni.
A Sziklás Madonna kacifántos jogesetét részletesen bemutatom. Összességében arra a következtetésre jutok, hogy jelentős a hasonlóság a reneszánsz művészkarrier és egy modernkori képzőművész sikere között.
